FANDOM


JENS THELE 1993-ban nem volt könnyű dolog felkerülni a slágerlistákra. A boltokban az eladásoknál jellemzően a TOP100-as lista alapján rendeltek, amit a felügyeleti szerv állított össze az eladásokból. 90 helyezett így tulajdonképpen már le volt zsírozva a felügyelet által, és tíz hely volt még kiadó. Napjainkban a vásárlás után természetesen digitális formában rögzül és kerül beküldésre a vásárlás. Mi azokat a módszereket próbáltuk meg, amikhez közvetlen hozzáférésünk volt. Tehát én és H.P. telefonon keresztül próbáltunk meg eladni. Felhívtuk a reménybeli vevőt, és megkértük, hogy ugyan írja már fel a “Hyper Hyper”-t a listára. Adtuk hozzá a tipikus promóciós ajándékokat: például “Hyper Hyper” feliratú pólókat, amiből nyolcszázat küldtünk szét. hogy felhívjuk a figyelmet a kislemezre. Kvázi simán vesztegettünk, de így reklámoztuk a számot. Mintha az óriáskerékre akartunk volna feljutni, úgy harcoltunk a helyezésért a listákon, de ezért szerintem senki nem irigyelt minket. Ennek az ellenkezőjére számított mindenki, így végül Michael Haentjes is boldogan sóhajthatott fel. Amint a “Hyper Hyper” felkerült a listára, mindannyian Görögországba mentünk ünnepelni. Visszatekintve ezekre a dolgokra, alig néhányunk felejtette csak el, milyen nehéz dolog volt bejuttatni a “Hyper Hyper”-t a slágerlistákra. Később különféle remixeket készítettünk a kiadványhoz, köztük abszurd módon egy spanyol nyelvű változatot, plusz egy borzalmas videoklipet. De abban egyetértettünk, hogy bármit is csináltunk, ebből hatalmas sláger lesz. Hüledeztünk, amikor elsőre eladtunk 50000 példányt, és ezzel felkerültünk a 43. helyre. Ekkor már azon dolgoztunk, hogy ezt még feljebb tornásszuk. És végül a “Hyper Hyper” tényleg nagy szám lett. Aranylemezt és platinalemezt kaptunk érte 1994 karácsonyán az Albers-Eckben, St. Pauliban.

STEFAN BEUTLER Én 1994 óta mellettük voltam. Rajtam keresztül köttetett meg az első szerződés a Scooter és az Edel között. Hatszázezer példányban adták el a kislemezt, és nem is írtak róla rendes szerződést. Még szerencse, hogy kézbevettem a jogi ügyeiket.

H.P. BAXXTER Ahogy sikeres lett a “Hyper Hyper”, szinte azonnal megkeresett minket a Bravo. Emlékszem, ahogy bevezettem Frank Lothar Langét az irodámba, ahonnét az eladásokat intéztem. Ekkor keletkezett az első Bravo-sztori. A rólam készített profilban két évvel fiatalabbnak adtam ki magam. Azt gondoltam: milyen hülyén festene, hogy végre szerepelek a Bravóban, és már 30 éves vagyok.

FRANK LOTHAR LANGE A Bravo volt a legjobban fogyó és legbefolyásosabb német zenei magazin. Szóval amikor a “Hyper Hyper” hatalmas siker lett, egyből meg akarták tudni, kik állnak a Scooter mögött. A szerkesztők és a fotósok kötelessége volt az ilyesminek utánajárni, hogy felderítsük a jelenséget, rájöjjünk, hová járnak a rajongóik, és hogy a Bravo olvasói is tudjanak róla. Amint rájöttünk, hogy a Bravo szempontjából kompatibilisek, egyből bemutattuk őket.

H.P. BAXXTER Frank az elmúlt években sokszor együttműködött velünk. Megbíztunk benne, és ami közel sem elhanyagolható: jól éreztük magunkat egymás társaságában. A kezdeteknél a Bravo nagyon fontos volt a számunkra. Így tudtunk csak eljutni a fiatalabb közönséghez is. Mi nem tinibanda voltunk öt szépfiúval, hanem vad technobanda, akik folyamatosan szerepeltek a cikkekben és posztereken. A Bravo számára mi jelentettük a technomozgalmat.Mivel az annyira underground volt, hogy a srácok máshogy nem férhettek hozzá... De egyébként is, mivel a “Hyper Hyper”-ből eladtunk 800.000 példányt és platinalemez lett, a Bravo enélkül is írt volna rólunk. Bárhogy is volt, Frank ismerte a rajongók életkori eloszlását. Főleg a fiatalabb srácoknál volt nagy sikerünk, a lányok inkább Take That, Spice Girls, és Backstreet Boys-rajongók voltak. Ez így ment a kilencvenes évek végéig, amikor már tényleg túl öregek lettünk a Bravóhoz. Addig Frank sokszor megjelent nálunk. A legtöbbször ő fotózott a helyszíneken, a tudósításokhoz, jellemzően kétoldalas cikkekhez. Bennük volt, ki kivel smúzolt és így tovább.

FRANK LOTHAR LANGE A techno-szcéna a kilencvenes években minden volt, csak nem Bravo-közeli. A magazin olvasói ugyanezt gondolták. Ez csak a Scooter előretörésével változott meg. Csak a Scooter kapcsán írt a Bravo rendszeresen a technóról. Ráadásul jó fényképeket is lehetett róluk készíteni.

H.P. BAXXTER Nagyobb diszkókban kezdtük, félórás fellépésekkel és két táncoslánnyal. Az első pillanattól az utolsóig minden egyetlen láncba állt össze. Bárhol is voltunk, mindenütt hatalmas volt az eufória. Az emberek teljesen megőrültek. Néha ezt nem is egészen értettük. Totális volt a rajongás. Aztán előbb a VIVA kezdte el játszani a klipjeinket, majd azok megjelentek minden csatornán.

FRANK LOTHAR LANGE Személyesen a gelderni diszkóban ismertem meg a Scootert, közel a holland határhoz. Legelőször Ricket szúrtam ki, aki egy rekesz sört vitt magával a kocsijukból a diszkóba. Ez figyelemreméltó volt, mert a banda egyik örök bölcsességét reprezentálta: a biztonság kedvéért mindig legyen nálad elegendő ital!

HOLGER STORM Már a kezdetektől voltak táncosnőink, akik lehet, hogy jól néztek ki, de nem mindig tudtak jól táncolni.

H.P. BAXXTER Bár rendszeresen kaptunk felkéréseket a rave-partik helyszíneitől is, a legtöbbször diszkókban léptünk fel. Ennek az oka az ellenségesség is volt, amikor néhány zenész azt mondta: “ha itt fellép a Scooter, mi nem játszunk”! Ezért aztán be se tehettük volna oda a lábunkat. De meg vagyok róla győződve, hogy az emberek a Mayday-en ugyanúgy megőrültek volna a zenénktől, mint a többiek a diszkók nagytermében.

FRANK LOTHAR LANGE A rajongók a Bravo szerkesztőségébe címzett leveleken üzentek a szerkesztőnek. Az olvasóink többet szerettek volna tudni a Scooterről, még több történetet akartak róluk. Nekünk pedig ki kellett elégítenünk ezt az igényt.

HOLGER STORM Egyre több és több fellépésünk volt. Már nemcsak pénteken és szombaton voltunk úton, hanem csütörtöktől vasárnapig. Néha még szerdánként is fel kellett lépnünk. Az első ilyen alkalommal szerdán kellett H.P.-vel megbeszélni a hétvégi fellépések menetét. A pénz rendben befolyt, de azt már a hét elején szétosztottuk, és én is megkaptam a részesedésem. Egy kombiautóban utaztunk, hátulra bezsúfoltuk a szintetizátorokat, majd miután megérkeztünk a diszkóba, beálltunk, és játszottunk néhány számot.

RICK J. JORDAN Kezdetben egy zöld, kölcsönzött Ford Mondeóval jártunk a fellépésekre. Ferris vezetett, H.P. ült mellette, én meg hátul a két táncoslánnyal.

HOLGER STORM Aztán a kombiból egy nagyobb autó lett. Nem álltunk át rögtön limuzinokra, de már ki tudtunk bérelni egy Chrysler Voyagert vagy egy még nagyobb járgányt a hétvégére. Aztán már volt sofőrünk is, a Scooter így jobban tudott koncentrálni az aktuális munkára.

RICK J. JORDAN Szép lassan minden egyre nagyobb és nagyobb lett - már egy hangmérnököt is magunkkal vittünk. Hosszabb repülőutakon a másodosztályt első osztályra cseréltük. Visszafelé azonban már másodosztályon utaztunk, mert olcsóbb volt, és nem akartunk a keresményünk rovására ennyit kiadni.

HOLGER STORM Nemrégiben megtaláltam egy szerződést, amin a diszkóval kötött feltételek szerepeltek. Az állt rajta: az XY diszkó 1600 márkát fizetett a Scooternek egy 15-20 perces fellépésért és egy másfél órás Jens Thele DJ-szettért.

Navigáció
ELŐZŐ JELENLEGI KÖVETKEZŐ
Utálatparádé Az 1993/94-es üzleti év Hamburg Dada

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.