FANDOM


JENS THELE A Scooter egyértelműen része a német techno-szcénának. Ez vitán felül állt, sokan mások mégis rosszul voltak a jelenlétünktől. Pedig nem is csináltunk valami nagy dolgot.

MARC SCHILKOWSKI A technomozgalom nagyon békés volt mindaddig, amíg a Frontpage le nem közölte az első gyűlölködő hangvételű cikket a Scooterről. Hirtelen össztűz és véresszájú beszéd jellemezte azt a területet, amely korábban a szeretetről, a békéről, és az egységről szólt.

JENS THELE A Frontpage-ben Westbam írt a “Hyper Hyper”-ról, amelyről úgy nyilatkozott, mint a világ legszarabb számáról. Én ekkor arra gondoltam: király, slágert írtunk! Ha már most ennyire idegesek, akkor mindent jól csináltunk.

STEFAN BEUTLER A kifejezés, amivel a kilencvenes években sokszor csúfoltak minket, az a“búcsús techno” volt.

H.P. BAXXTER Már bent voltam a széfben. De nem pakoltam ki megfelelően. Számomra mindig nagy rave-nek kellett lennie, azokkal a pillanatokkal, amikor ezrek érzik ugyanabban a pillanatban ugyanazt az energiát. Legalább ezrek. A rave-kultúra pont az ellenkezőjét közvetítette az őt megelőző, befelé forduló, hűvös újhullámos stílusnak. A rave hirtelen megengedte a tömeghisztériát. Ott voltam, teljesen elbűvölve, az első Love Parade-eken. Teljesen megfogott engem. A Scooterrel ugyanezt az euforikus energiaszintet akartuk előcsalni. Persze ez nem mindig sikerül. Nemrég Modeselektor azt mondta nekem: “csak arra vártatok, hogy sikeresek legyetek”. Az első öt kislemezünk aranylemez lett. Ez már túl sok ahhoz, hogy underground legyen. A sikert csak azzal tudtam magyarázni, hogy az első naptól kezdve, hogy voltunk ezeken a helyeken, a hatalmas rave-életérzés, az eksztázis pillanatai mind-mind négyperces számokba voltak zsúfolva - a meggyőzés, a tömeg lelkesedése a teremben, vagy akár egy hatalmas arénában. Ezért csináltuk több számunkat is olyanra, mintha élőben szólna, mintha számtalan emberhez szólna egyszerre. És nemcsak néhányhoz. A keveseknek a széfből kiszűrődő monoton klong-dong ritmus tetszett jobban, de ez nekem keveset jelentett. Soha nem is ért el hozzám.

JENS THELE A pikáns az volt az egészben, hogy nem sokkal a “Hyper Hyper” meglepő sikere után a Motor Music tehetségkutatói megkeresték rajtam keresztül a Low Spiritet. Szóval én személyesen ismertem a történetben érintetteket. Persze az elég vicces volt, sőt fantasztikus érzés, ahogy nézed a slágerlistákat, és a Motor Musicos kiadványt beelőzte egy Scooter-kislemez.

FRANK LOTHAR LANGE A techno-szcéna a kezdeti érintetlen ártatlanságával varázslatos volt. A bulikban elég gyakran meztelen vagy félmeztelen lányok táncoltak egymás mellett. Mindig különleges volt az atmoszféra. Természetesen ezeket a lányokat nem molesztálta soha senki. Érinthetetlenek voltak! Ezek a technobulik a hatvanas években rendezett hippifesztiválokra emlékeztettek. Szeretet, béke, és boldogság. Más látogatók meg egyenesen jelmezbe öltöztek - arcukat maszkkal takarva. Az első Mayday alkalmával lefotóztam egy lányt maszkban, és a különféle magazinok összesen 150-szer vették meg tőlem. Az ilyen és ehhez hasonló fotók tették fenntarthatóvá a techno akkori állapotát. A srácok olyan faszának találták, hogy kosztümökben jelentek meg, és nem volt ebben semmi megbotránkoztató.

H.P. BAXXTER Frank Lothar akkoriban a Bravo fotográfusa volt. Más ismertük őt a Celebrate the Nun-nal történt első tévés fellépésünkről az NDR Spielbudéból. Frank interjút csinált velünk és aztán az megjelent a Bravóban. Ami szokatlan ebben az iparban: ez egy barátság kezdete is volt egyben. Ugyanez volt a helyzet a későbbi Bravo-szerkesztővel, Hannsjörg Riemann-nal is.

FRANK LOTHAR LANGE A Bravónak csak jó, hogy az emberei összevissza mászkálnak mindenfelé. Ez garantálja a jó képeket.

MARC SCHILKOWSKI Néhány ifjúsági mozgalom számára a techno szent volt. Úgy érezték, a Scooter beszennyezi ezt.

FRANK LOTHAR LANGE A Scooter a kezdetektől különösen erős ellenszéllel találkozott a techno-szcénában. Én az egészet megörökítettem, Westbamtől Tanithig. Ott voltam az első Mayday-en és az első Love Parade-en is. Az, hogy ismertem ezeknek a főszereplőit, azzal az előnnyel járt, hogy első kézből tapasztaltam meg az utálatukat. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a Scooter egy mumus volt a kilencvenes években.

JAN DELAY Ezeknek az értelmetlen vitáknak nem voltam részese, mert ez a zene nem az én világom volt. Nem érdekelt, hogy valaki megélhetési technót játszik, vagy techno-technót. Én azért szerettem a Scootert, amilyenek voltak. Már az elején rájöttem, hogy ők nem veszik annyira komolyan magukat, mint mások, ami szerintem egyébként elég bizarr dolog is lett volna.Mindezt már azelőtt éreztem, hogy H.P.-vel először találkoztam volna. Én még mindig iskolába jártam, amikor ők már nagyok voltak.

JENS THELE Az első sikeres kiadványunkkal anélkül, hogy tudtunk volna róla, tükröt tartottunk a Low Spiritnek. Mert Marusha vagy Mark’Oh kiadványai nem voltak királyabbak a miénknél. Nekünk mégis sikerült ugyanazt az zenét kijuttatnunk az undergroundon és a Frontpage-en túl. Igaz, ami igaz, a fergeteges sikerünk úgy érte őket, mintha húggyal gőzborotválták volna le a lábukat. Akaratunkon kívül így lepleztük le őket.

STEFAN BEUTLER A Scooter sosem állította magáról, hogy ő fedezte volna fel a technót.

JAY FROG Az csinálta ki a rave-et, hogy elkezdték tőle idegen célokra használni. Megjelent a divatolás és a sztárolás.

MOSES PELHAM A Scooter már az első VIVA-szereplése alkalmával feltűnt nekem. Nagyon nem jött be. Valami őrült Frankenstein-cuccnak tűnt, amit egy idétlen producer talált ki, és aztán kiállított néhány zombit díszletnek, akik már megunták az életüket. Csak később jöttem rá, hogy az, ami mögött ott áll H.P., nagyon is élő dolog.

JENS THELE Kezdetben az emberek azt hitték, hogy a Scooter egy összeválogatott fiúcsapat.

H.P. BAXXTER Így visszatekintve már teljesen megértem, hogy az emberek először összeválogatott bandának néztek minket. Talán tényleg úgy is néztünk ki.

RICK J. JORDAN A pletyka, hogy a Scooter egy összerakott fiúegyüttes, a legridegebb volt, amit akkoriban hallottam. Mindent mi magunk készítettünk, mixeltünk és mastereltünk, és aztán került a cucc sokszorosításra a kiadóhoz. Mindez teljes egészében az én pincémben történt. Vicces volt, mert ha azt mondtuk az embereknek, hogy mindent mi magunk csinálunk, azt válaszolták: ne hazudjatok már, ti nem is értetek hozzá. De a sikereinket elnézve ez hidegen hagyott. Mert persze ebben jelentős szerepet játszott náluk az irigység is. Egy idő után a kritika is rájött, hogy ezeket a vádakat milyen higgadtan kezeljük, és végül elmúltak ezek a reakciók.

H.P. BAXXTER Sohasem értettem, hogy az újságíróknak miért jó a közönségünket barmoknak vagy idiótáknak lefesteni. Azon is csodálkoznék, ha egyáltalán részt vettek volna bármelyik koncertünkön. Ha ott lettek volna, tudnák, hogy nagyszerű emberek járnak oda. Csak ez annyira pofonegyszerű lenne. Lehet, hogy az újságírók a frusztrációjukat a Scooteren vezették le. Egy idő után már nem vettük ezt se komolyan. Nekünk se kell, hogyha más se veszi a fáradtságot, hogy különbségeket tegyen.

RICK J. JORDAN Kezdetben semmiféle imidzset nem alakítottunk ki magunknak. Azok voltunk, akik voltunk: egy vegyes társaság. H.P. ezüstszínű kalapot hordott fehér rövidnadrággal, és színes pólóval, ahogy kellett. Úgy öltöztünk, mintha csak rave-buliba indultunk volna, és csak valamit magunkra kaptunk. Ez jó volt, lehet, hogy azért is, mert azok elég színes idők voltak. Csak a legutóbbi években kezdtünk el adni a külsőségekre.

FRANK LOTHAR LANGE Néha meglepődöm, milyen hamis kép él a németek fejében a szórakoztatásról. Van egy ilyen mozgalom, mint a techno, ahol németek alkotnak remekül - és nem vagyunk miatta boldogok. Hányszor kellett végighallgatnom, hogy ez nem “igazi” zene...

MARC SCHILKOWSKI A Scooter eredetileg egy projekt volt, amely abból a célból jött létre, hogy megérintse a rave hajtóerejét. A legtöbb vád arról szólt, hogy a pénzcsinálásért meg az elüzletiesedés miatt csinálják ezt, de nem erről volt szó.

H.P. BAXXTER A kommersz a kilencvenes évekbeli eurodance volt: egy rapper, egy énekesnő, és egy nem túl kemény ütem. Vagy az augsburgi bábszínház, egy sziget két heggyel, giccses techno-aláfestéssel. Vagy Blümchen. Mindig bosszantott, mikor ilyenekkel akartak egy kalap alá venni minket. Mi egész más utat jártunk. Mindig gyorsabbak és keményebbek akartunk lenni. Mindig hardcore-t akartunk. És igen, az MC-zést akkoriban Németországban senki más nem csinálta, csak mi.

JENS THELE Blümchen egyáltalán nem volt techno. Az eurodance volt, egy olyasfajta irányzat, ami éppen jó a szupermarketekben háttérzenének. Az igazi techno számomra a detroiti hangzást jelentette - és nem azt, ami Frankfurtból meg ilyen helyekről jött. Juan Atkins, Derrick May - ez számomra a techno. A techno még mindig kellemes melegséget kelt bennem - erre jó példa Derrick Maytől a “Strings of Life”.

STEFAN BEUTLER A Scooter nem hagyta magát a kilencvenes években - sem az értelmiségieknek, sem az újságoknak, amelyek azt írták róluk, hogy prolitechnót játszanak. Kitartottak és mentek előre akkor is, amikor a kritika szó szerint fájdalmasan bántó volt. Emlékszem, amikor a Warner / Chappell karácsonyi buliján elszabadult a pokol. Jól szituált zenészek üldögéletek ott, majd belépett H.P. a narancssárgásan rikító koponyájával. Erre elkezdték inzultálni és beszólogatni neki. Végül valaki hozzávágott egy üveget, ami széttört a feje fölött.

H.P. BAXXTER Ez a müncheni karácsonyi buliban volt. Mert persze mindenki eléggé részeg volt már. Egyszercsak azt vettem észre, hogy mindenem tiszta bor. Valaki egy egész üveg vörösbort csapott szét a fejem fölött. Reflexből felkaptam egy hamutartót, és bevágtam az emberek közé, mert nem tudtam pontosan, ki volt a támadó. Az pedig egy olyan ember mellett tört szét, akinek végképp semmi köze nem volt az egészhez. A fickó érthetően dühös lett. Akkor Jens felállt és megkérdezte: ki volt az? Valaki jelentkezett. Erre kisebb tömegverekedés tört ki, amiből szerettem volna kimaradni, mint általában, de akkor nem igazán lehetett. Azóta se tudom, ki volt az - de talán láttam. A szép fehér felsőm és nadrágom csupa vörös lett. Őrület. Gyorsan leléptünk, de hallottam, hogy a harc nélkülünk is folytatódik. Mire eltűntünk, sikerült egymást jól megtépniük. A bulinak valószínűleg vége szakadt. Tudomásom szerint a Warner / Chappell-nél azóta sem tartottak karácsonyt az előadóművészek számára, csak a dolgozóknak.

MARC SCHILKOWSKI A kívülállóknak úgy tűnhetett, hogy a tömeg H.P. előtt hömpölyög.

RICK J. JORDAN A techno-szcénát mi már nagyon korai stádiumában kitapasztaltuk, amikor a hi-hat hirtelen megjelenését úgy ünnepelték az emberek, mintha Michael Jackson állt volna a színpadon. Ezen szocializálódtunk. Nem nagyon elmélkedtünk ezen, csak csináltuk, ami éppen az eszünkben volt - és minket erősen befolyásolt a brit techno és a frankfurti trance. Emellett még a gabber és a breakbeat, később pedig a jungle és a drum ‘n bass voltak fontosak. A berlini hangzás, és a minimalizmus viszont alig játszott nálunk szerepet.

FRANK LOTHAR LANGE A Scooter közelebb hozta a technót a közönséghez, és a Bravo volt a híd a közönség felé, akik pedig csak a techno miatt nem vették volna a lapot.

HOLGER STORM Meg a tévés szereplések. Sőt, amikor H.P. a Sat.1-en vagy az RTL-en szerepelni kezdett, már ez lett az elsődleges. Ebből végül minden fél profitált.

JENS THELE A bulvárhírek vagy a botránymarketing azonban nem voltak hatással az eladásokra. Nem attól kerültünk fel a listák élére, hogy az RTL Exclusiv-ban egy forgatás alkalmával H.P. egy szexi nővel bukkant fel. Én is sokat mondtam H.P.-nek, hogy ne nagyon szerepeljen a médiában. Egy Roberto Blanco ismerheti ugyan a németeket, de nem ő adja el a lemezeket.

MARC SCHILKOWSKI A Scooter makacssága és folyamatos előretörése végül elhallgattatta a kritikus szavakat.

FRANK LOTHAR LANGE Sok más előadóval szemben, akik külföldön népszerűbbek, mint saját hazájukban, a Scooter Németországban maradt. Még a gyűlölködés ellenére is. Ma pedig már többek között Studio Braun, Schorsch Kamerun, és Albert Oehlen is kiáll mellettük - a vezércikkekben szeretik a Scootert.

H.P. BAXXTER Egyvalamit mondhatok: a gyűlölködés idővel elkopik. Mi megtanultuk kezelni. A sors iróniája, hogy most, amikor 2013-at írunk, mindenki szereti a Scootert.

Navigáció
ELŐZŐ JELENLEGI KÖVETKEZŐ
Hyper Hyper Utálatparádé Az 1993/94-es üzleti év

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.